Évekig csak vágyként jelent meg az életemben a jóga, de sosem sikerült olyan helyre eljutnom, ahol megszólított volna. A jógával való első mély találkozásom egy amerikai utam során történt, amikor Dallasba utaztam tanulmányútra.
Az unokatestvéremnél laktam, aki majd két évtizede jógázott már akkor – egyébként olajkutató mérnök.
Két hónapig maradtam nála, így volt rá időm, hogy megkérjem, vezessen be a jóga világába. „Rendben – mondta – de akkor fél ötkor kell kelned, mert 5-kor kezdem a jógát”. Lépésről lépésre haladtunk. Minden reggel kitartóan másfél órát jógáztunk és fél órát meditáltunk. Nehéz volt. A testem nem akarta követni az utasításokat, teli voltam feszültséggel, kötöttséggel. Naponta nekiveselkedtem a sorozatnak, pedig néha minden porcikám fájt.
“Sose nézd a célt, mindig csak az utat. Ez a jóga lényege. Légy kitartó és elszánt, a többi pedig megy magától. Minden nap gyakorolj. Nem számít mennyi időt, a lényeg, hogy nekifogj és csináld” – mondta naponta intelmeit.
Két hónapig minden nap töretlenül együtt gyakoroltunk, és amikor elváltunk, útravalóul kaptam egy jógaszőnyeget és a következő mondatot:
“ A jóga lesz a legjobb barátod. Erőssé, bátorrá és egyenessé tesz majd. Nincs más dolgod, csak gyakorolni. Akkor is csináld, ha nincs kedved. A lényeg a rendszerességben van. A többi magától történik meg majd.”
Életem egyik legcsodálatosabb ajándékát kaptam tőle. Akkor még nem tudtam, hogy mit hoz majd az életembe. Hogy milyen nagy változást indít be bennem és milyen régi feszültségeket old ki belőlem. Onnantól kezdve, hogy hazajöttem – ennek már jó sok éve – minden nap gyakorlok. Akkor is, ha nincs kedvem. Kezdetben nagyon merev voltam, úgy is mondhatnám, hogy kevés dolog ment. A változás a testemben egyenes arányban volt a lelkemmel. Néha nehezen ment minden, és voltak napok, amikor mintha új testet kaptam volna, minden könnyedén, puhán, lazán ment. Nincs jó, nincs rossz. Egyszerűen folyamat van.
A jóga meggyőzött arról, hogy a fizikai testem milyen erős kölcsönhatásban van a lelkemmel. Hogy a testemben lévő merevség feloldása a lelkemben is változást hoz. A gyakorlások közben szembesültem azzal a ténnyel is, hogy milyen nehezemre esik koncentrálni és szívósságra, összpontosításra tehetek szert azzal, hogy kitartom a különböző pózokat, úgy, hogy közben a testem minden pontjára koncentrálok. A jógának köszönhetően elkezdtem tisztelni a testem és rájöttem, hogy a fizikai egyensúly fejlesztése egyenes arányban van a lelki egyensúllyal. A jóga kiegyensúlyozottá és stabillá tett. Amióta jógázom, sokkal összeszedettebb lettem, sokkal kitartóbb és ami nagyon fontos, a konfliktushelyzeteket is sokkal jobban tudom kezelni. Egyszerűen megváltozott a látásmódom. Nagyon sok régi sémámtól tudtam a jóga által megszabadulni.
A jóga az életem részévé vált. Mesterem útmutatása alapján akkor is gyakorolok, ha nincs kedvem, akkor is, ha az otthonomtól távol vagyok. Minden nap velem van, mindennapi rituáléim része. Alázatra és elfogadásra tanít. Ahogy saját magamat megértem általa, úgy válok egyre elfogadóbbá és megértőbbé mások iránt. És ez rengeteg belső konfliktusomtól szabadított meg. Ma már nem akarok mindent azonnal megérteni, mint ahogy a jógában sem megy minden azonnal, sokkal inkább a folyamatokat látom az eseményekben, mint a végkifejletet. Pont úgy, ahogy a jógában.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.