Várakozás… Hány Advent, hány rosszul töltött várakozás és hány hiányérzettel átszőtt Karácsony… Aztán minden évben jött a nagy elhatározás, hogy idén másként várok, időt adok a várakozásnak. Igen… De mégsem sikerült.
Szeretem az éveimet, mert bölcsebbé tettek. Nem állíthatom, hogy bölccsé, de bölcsebbé mindenképpen. Évek óta az a gondolat van bennem, hogy nem kérek ajándékot Karácsonyra, csak együttlétet. Mosolyt, örömöt, de abból sokat. Együtt ülni az asztalnál örömben és békében. Nagy munka van mögötte. A legtöbb önmagunkon. Asszonyok és családok. Mekkora erő van bennünk, akik miközben megtanulunk várakozni, a lelkünkkel előrefelé nézni, imádkozni és megbocsátani, megsimogatni és ringatni, mesét olvasni és sütni, főzni és persze az ajándékokról is gondoskodni. Micsoda erő van bennünk.
A család még alszik és ásítós, éppen ébredő mocorgásukban megérkezünk megpakolt kosarakkal, hogy nekik jó legyen. Eláztunk, nem számít. Fáztunk? Nehéz volt a “cekker”? Észre se vettük. Sosem könnyű, de ilyenkor Advent idején mintha egy kicsit még nehezebb lenne. Nem mintha nem viselnénk örömmel a terhet, de valahogy a mi lelkünk is elmerülni vágyik, rendezni, elengedni ebben a nagy sürgés-forgásban. Erre idő kell, és ezt csak mi adhatjuk magunknak. Hajnal vagy éjszaka, kinek a kedve szerint. Egymagunkban. Rendezni az Éggel, mi rendezendő, s rendezni a Földdel, mi elintézendő. Persze ez utóbbi inkább nappal történik. Aztán jön a Karácsony, s ha lelkünket sikerült a láthatatlan térbe bevinnünk, sikerült elengednünk, megbocsátanunk, aztán megfürödnünk, majd felöltenünk ünneplő ruhánkat, s mi több, lelkünket díszbe varázsolnunk, na akkor lesz karácsonya a családnak. De addig sok munka van előttünk.
Drága Asszonyok, s kedves Leányok – milyen jó, hogy így szólhatok-, olyan sok múlik rajtunk. Épp csak az Ünnep varázsa, melybe míg a szolgálat energiáját visszük, mégis mint Királynők jelenünk meg.
Legyünk gondosak magunkkal. Adjuk meg mindazt, ami jár nekünk. Az időt, a kényeztetést, a gondoskodást, a csendet és az elmélyülést. Pontosan azért, hogy aztán legyen miből tovább adnunk. Mert legyél bár egyedülálló, vagy családos anya, feleség, bármilyen minőség, sokan várják tőled a csodát. Zsonglőrök vagyunk, varázslók. Igen, vannak angyalok, akik minket vigyáznak, igen vannak manók, akik a kezünk alá dolgoznak. Nem mese ez, hanem felismerés, mert ki is hinné, hogy ez mind egyedül megy. Dehogy! Sokan segítenek, hogy mi itt a Földön felkészülhessünk legnagyobb ünnepünkre, a Fény születésére.
Addig pedig tanuljunk meg jól várakozni…