Hunyd be a szemed, és lásd magad előtt édesapád fiatalon. Megvan? Emlékszel még, hogy milyennek láttad kiskorodban? Ő volt a legszebb a legokosabb, a legerősebb? Ahogy Bródy János dalában, Halász Judit énekeli? Kattins és már hallod is!

És íme a szöveg, ha meg akarod tanulni:

Bródy János – Az én apukám

Megkérdeztem a kisbarátom, mikor egyszer nálam járt,

Ha bajba került, kihez fordult, jó tanácsot kitől várt.

Rám nézett nagy szemekkel, hogy miért kérdezem,

S mint ami magától értetődik, így felelt nekem:

 

Az én apukám erősebb és okosabb, mint más,

Az én apukám, amikor kell, mindent megmagyaráz.

Az egész Földön a legjobb ember pont az én apukám,

Csak sajnálom, hogy olyan ritkán tud figyelni rám.

 

S emlékszem, hogy nagyon régen, mikor még kislány voltam én,

Milyen jó volt, hogyha néha iskola után eljött elém.

S, ha kérdezték, hogy kiben bízom, s ki a legfőbb támaszom,

Nem sokat gondolkoztam, ez volt a válaszom:

 

Az én apukám erősebb és okosabb, mint más,

Az én apukám, amikor kell, mindent megmagyaráz.

Az egész Földön a legjobb ember volt az én apukám,

Csak sajnálom, hogy olyan ritkán tudott figyelni rám.

 

S édesapának általában rengeteg sok dolga van,

Nem ér rá velünk játszani, pedig jönne ő is boldogan.

De hogyha igazán szükség van rá, akkor mindig előkerül,

S minden bajban mellettünk áll rendületlenül.

 

Az én apukám erősebb és okosabb, mint más,

Az én apukám, amikor kell, mindent megmagyaráz.

Az egész Földön a legjobb ember pont az én apukám,

És egyszer talán lesz ideje és tud majd figyelni rám.

 

Az én apukám erősebb és okosabb, mint más,

Az én apukám, amikor kell, mindent megmagyaráz.

Az egész Földön a legjobb ember pont az én apukám,

És olyan jó, mikor azt érzem, hogy tud figyelni rám.

„Legyen a gyerek az anyaszívűeké!” – írta Bertold Brecht. Igen! Vannak anyaszívű apák is. Nem is kevesen. Nem jó, ha a nők úgy érzik, hogy csak anya tud igazán szeretni. Magam is ismerek olyan apákat, akik bármilyen, úgymond női feladatot is szívesen ellátnak a gyerekeik körül. Amúgy sem hiszem, hogy kötelező kategorizálni a női és férfi feladatokat. Ha jó az összhang a házastársak között, a munkamegosztás megegyezés kérdése.

Na, de mi van válás esetén, ami sajnos nem ritkaság. Ha a szülők békésen válnak el, meg tudják oldani, hogy a különélés a legkevésbé legyen fájdalmas a gyerekeknek. Ez az ideális helyzet. De sajnos ismerős az a helyzet is, amiről Halász Judit énekel. „ Apa, figyelj rám!” Én megkönnyeztem. És te?

Hogy az apa milyen fontos az életben, arról álljanak most itt ismert emberek gondolatai:

“Két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.” (Szabó Magda)

“Kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: “Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal.” (Vekerdy Tamás)

“Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.”
(Hooligans együttes)

“Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: “Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”. (George Clooney)

Zorán és testvére Dusán gyönyörű dalban állít emléket édesapjuknak, akit Jugoszláviában 1952-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték kémkedés vádjával egy koncepciós perben. Szabadulása után költözött a család Magyarországra. Kattints a videóra!

Apák napján szeretném én is megköszönni apámnak, amit értem tett. Mert Ő volt az, aki megtanított az életet szeretni kell. Szerelemmel, odaadással. Bármit teszel, azt szívvel tedd! Mindig legyen mosoly az arcodon és mindig legyen pénz a zsebedben, hogy meg tudd hívni azt, aki fontos neked. Apám imádta az életet. Gyönyörű ember volt, mindig csodáltam őt. Életem első nagy fájdalma az ő korai elvesztése volt. Azóta sem hiszem el, hogy ő nincs. A képe mindig ott van az illataim között. Szeretlek Apa!!! Köszönöm, hogy Te voltál az apám.

Éljenek sokáig az édesapák!  És, ha már személyesen nem tudod köszönteni őt, akkor Te is hallgasd meg az én kedvenc dalomat Barbra Steisandtól: Papa, hallasz engem? Ér sírni is.

És itt a magyar szöveg hozzá, hátha Te is velem énekeled:

Szólj,Ó mennyei Atyánk!
És szólj,Te szólj Apám, ki fenn jársz a Mennyben!
Hozzád száll,ez a lobbanó mécsláng,
s az éj sötétjén,lelkem mélyén izzó,messze fénylő szó.

Papa,ugye hallasz?
Papa,ugye láthatsz?
Papa,ugye látsz az éjen át?
Papa mondd,hogy itt vagy!
Papa,ugye szólsz majd?
Papa,ugye nem hagysz félnem többé…?

Messzetűnő éveimből millió szempár néz vissza rám,
hová tűnt hát a pillantás,amellyel tőlem búcsúztál?
Az éj most miért sötétebb?
A szél miért keményebb?
Mondd,miért rémít úgy minden most,hogy nem vagy már velem!?

Papa,mondd hogy értesz,megbocsájtasz mindent!
Nem tehettem,hidd el semmi mást!

Hangom ahogy felszáll,eljut ugye Hozzád,áttörve az éj sok bolygó hangján…

Emlékszem a könyvekre,a hitre,melyre Te tanítottál,
de van-e könyv,amely segít legyőzni mindazt ami vár…
a fák ilyesztő árnyát,a Hold elárvult arcát?
Nézem mintha más lennék,s Te nem szólsz rám,Apám…

Papa,úgy szeretlek!
Papa,ugye érzed?
Várom,hogy egy csókkal szép,jó éjt kívánj!