Feller Adrienne

Drága Anyák!

Azt nem mondhatjuk, hogy nem volt fordulatokban gazdag az elmúlt év. Azt sem állíthatjuk, hogy nem próbáltuk ki magunkat újabbnál újabb szerepekben.

Bizonytalanság hegyeken kellett áttörnünk magunkat, úgy, hogy közben biztonságot és erőt kellett sugározni magunkból. Igen féltünk, és egy csomó kérdésre nem kaptunk választ, de a félelem csak éjszakai program maradt, mert reggelre erősnek kellett lennünk, különben ki tartotta volna a lelket a családban. Aztán lettünk hirtelen kiváló tanítók és tanárok. Ellenőriztünk, tanultunk és szerveztünk, hogy minden, de minden meglegyen. És közben dolgoztunk… Ezt is vagy távban, vagy bent a munkahelyen távolságot tartva. Minden felborult. Elvesztett munkahelyek, létbizonytalanság, félelem…

Aztán lettünk szuper gyógyítók, mert feltérképeztük, hogy mivel erősíthetjük magunkat, másokat és mivel gyógyíthatjuk a „nem tudjuk milyen, nem tudjuk mit hoz” kórságot.

Akinek kamasz gyereke van, de lehet, hogy még kamasznak sem kell lennie, az küzdött, sőt kűzd a reggeli felkeléssel és csak reméli, hogy a gyerek amikor úgy tesz, be is van jelentkezve. Hogy minden rendben halad előre…

Féltettük a szüleinket, ezért nem mentünk, vagy, ha mégis, akkor csak messziről integettünk. Szabadban sétáltunk. Azt is megéltük, hogy a megszületett gyerekünket, nem láthatta a család, a szüleink, csak mi gyönyörködhetünk bennük. Magány és elszigetelődés vette át az irányítást.

Elveszítettünk szeretteinket úgy, hogy nem foghattuk a kezüket…

És temettünk is, és ott is mindenkitől távolságot tartottunk. Közben pedig reménykedtünk, reménykedünk, hogy ennek az egésznek hamarosan vége lesz. Mert vége kell lennie.

A világot meg kell gyógyítani és a rendnek vissza kell állni.

Drága Édesanyák, drága Nagymamák, Dédik, Szépanyák! Hősök és csodálatosak vagytok, mert ebben a helyzetben is helytálltatok. Mint, ahogy mindig helytálltok. Éjjel hullott a könnyetek, nappal cselekedtetek, gondoskodtatok, szerettetek, gyógyítottatok, öleltetek.

Isten éltessen Benneteket!!!

S, ha felmerül a kérdés, hogy érdemes-e, mert úgy érzed nehéz és fáradt is vagy.

A válasz:

IGEN!!! IGEN!!! IGEN!! NAGYON IS!!! MERT KI, HA NEM MI?

SZÍVVEL, LÉLEKKEL, HITTEL, EGYÜTT, EGYMÁSÉRT, A VILÁGÉRT, A GYEREKEINKÉRT és magunkért.

Feller Adrienne